Egy kis esti szösszenet.
Még csak az áprilisi szellő simogatja arcom, még csak alig 10 hónapja, hogy nincs állandó barátom.
Még egy utolsó radioheed dal, vagy szóljon a kispál és a borz, még egy utolsó szál cigi, mint régen azzal a sráccal az ablakban ülve a novemberi őszben.
Csak még egy korty bor, csak még egy óra ébrenlét, még egy sor tinta, még egy láthatatlan pecsét.
Még fiatal az este, még tudok várni, még táncoljunk erre a beatles dalra, még elakarok veszni.
Még csomózd össze a cipőfűzőm, még fogj meg, még ne hagyj elesni, még ne engedd, hogy összetörjem magam.
Még nincs vége annak a kistehén számnak, még szép volt, de már nem igaz.
Még látszik, hogy készülődtem, a körmömet vörösre festettem, a hajamat kiegyenesítettem, a bőrőmet finom testápolóval kentem.
Még meghúztam az utolsó tusvonalat, még egy fülbevaló, a három már nem elég, még a lánc is kell, nézd én így vagyok egyéniség.
Még nem akarom letenni a könyvet, még ne érjen véget, csak ne olvasnék ilyen gyorsan, nem akarom, hogy a vége fájjon.
Már nem akarom, hogy félig kelljek, így vagyok önmagam, ha kellek, kelljek egészen.
