Szárnyalni órákig, zuhanni hetekig.

NE repíts a magasba, ha nem adsz szárnyakat, ha nem jössz értem többé, és hagysz egyedül zuhanni.

Nem leszek többé megalkuvás, sem pótlék, sem vigasz. Nem leszek egy kísérlet, nem leszek egy eszköz, és nem leszek a bábod. Nem, mert én többet érek ennél.
Ne csak a testem kelljen, a lelkemre is legyél kíváncsi. Tisztelj engem, bánj velem jól és nem mérj másokhoz. Nem tudok olyan lenni, amilyen nem vagyok. Nem vagyok játékszer, nem hagyom, hogy használj. Nem vagyok virág, nem hagyom, hogy letépj, és rám tapossál. Nem vagyok madár, ne adj szárnyakat, ha utána letörsz belőlük és hagysz zuhanni. Ne adj mézet, ha az tömény és keserű.
Ne adj lángot, mert megégetem magam. Ne adj örömöt, ha utána bánatot kapok, ne adj reményt, ha esélyt nem adsz.
Ne adj nekem ágyat, ami reggelre kihűl, ne adj nekem csókokat és ölelést éjjel, ha reggel rám se nézel. Ne adj nekem felszínt, mert az belül magány. Ne adj nekem vizet, ne adj morzsákat, ne adj látszatot, ne hitesd el, hogy számítok.
Különleges vagyok, egyedi vagyok, ismerj meg, a személyiségemet, a lelkemet is szeresd. Különben ne is kelljek. Ne bánts, ne tiporj, ne gázolj belém, ne hagyj hegeket rajtam, ne verj szögeket belém.
Ne ámíts, ne hitegess, ne szavakkal és együttlétekkel szeress. Szeress mindig, gondolj rám, figyelj és légy megbízható. Ne csak az örömömben, a bánatomban is osztozz, állj mellettem. Hagyd és akard, hogy összeolvadjuk, mint két lélek egy testben.