Ismered az érzést, mikor folyton csak vársz? Mikor azt mondod, majd eljön a megfelelő idő hozzá?
Csak halogatod a dolgokat, elódázod a döntést, elteszed későbbre a választást.
Pedig a pillanat itt van. Te döntesz, hogy megéled-e, vagy hagyod elillanni.
Láttam egy filmet, nem lényeg a címe, sem a története annyira, mert nagyjából úgyis egy tanulságot lehetne levonni belőle, amit a filmben ki is mond a főszereplő. „Nem tudtam, hogyan éljek, így hát nem éltem!”. Ez a mondat volt, a legszomorúbb momentuma, az amúgy sem szívderítő alkotásnak.
Megragadt bennem. Ha folyamatosan azon agyalnék, hogy, hogyan döntsek, ha bánnám azt, amit megtettem, sosem élnék. Nagyon régen megfogadtam magamnak valamit, mégpedig azt, hogy nem akarok, magamban, ha… mondatokat, kérdőjeleket hagyni. A mi lett volna ha? Az egyik legfájóbb kérdés, mert a válasz rá sosem derül ki.
Ha rosszul döntök is, döntök, megválasztom az utat, elindulok, rajta és nem fordulok többé vissza. Vannak kérdéseim persze nekem is, de azok nem az én választásaim voltak, így hát tudom jól, hogy más helyett nem találhatom ki az életet, a döntéseit mindenki saját magában hozza meg. A pillanatot, a visszafordíthatatlanság tudatában kell megélni. A pillanat az, ami most van, most kell élned. most kell döntened, most kell ott lenned.
Nem félhetünk attól, hogy mi lesz, mert ha késleltetjük a jelent, akkor sosem éljük meg igazán.
De egy biztos, nem kell, hogy egész életedben jó döntéseket hozz, és sose hibázz, nem kell, az sem, hogy próbálj megfelelni a társadalomnak, a külvilágnak, az ismerőseidnek. Nem kell, hogy mindig jó legyél, hiszen ne másoknak élj, hanem csakis magadnak. Te vagy ott, te irányítod a saját életedet. Nem más. Amikor visszatekintesz az életedre, ne az fájjon, hogy mit nem tettél meg, hanem azért húzódjon mosolyra a szád, mert tudod, hogy mennyi mindent átéltél, és ez a sok élmény mennyit hozzátett ahhoz, aki vagy. Mert végső soron ez a lényeg. Senki nem dönt helyetted, a te életedet neked kell élned, és az elszállt, meg nem élt pillanataidat már úgysem hozza vissza soha senki.
Én nem akarok senkitől és semmitől függeni, ha lehet, a szabadságot választom, azt, hogy éljek, ott legyek a pillanatban, és a legfontosabb, hogy a jelenre koncentráljak. A jelen az, amiben élsz, amiben tapasztalsz. Muszáj, hogy ott legyünk a saját életünkben, mert mi írjuk életünk könyvét, mi alakítjuk és formáljuk, és egyedül a döntéseink azok, amik előbb-utóbb változást generálnak, és ez csakis tőlünk függ! 🙂
Így hát lépj ki az életbe, dönts, sodródj, hagyj nyomokat magad után, ülj fel a spontán élményeket nyújtó vonatra és színesítsd a világodat, ami saját magadban van, mert igenis rajtad múlik!
Vagyis ahogy a mindenki által jól ismert szám mondja, “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni'” ^^
