Elsodródva

Körökbe írva Sétálok az ösvényen, járom a végtelen köröket,Várlak és nem jössz, nem jössz vissza már sosem. A hitem egyre fogy, és a fogy a bor is a pohárban, Nem jössz vissza már, úgy mint korábban. Éget a nyári meleg, de szívem mint a jég, Nem olvad, nem olvad már rég. Fekszem a fűben, bámulom… Tovább »

Tudod, hogy már nem fáj, de mégis ott van és emlékeztet arra, hogy megtörtént. Hogy veled történt meg. Mutatják a hegek, az apróbb horzsolások, a soha be nem gyógyuló sebek. Jól vagyok, mondogatom magamnak, talán többször, is mint kellene. A sérülések, melyeket mikor kaptam felszisszentem, vagy épp csak könnybe lábadt a szemem, de a testemen,… Tovább »