Az igazi férfi nem beszél, hanem cselekszik!

Lányok ki érezte már úgy, hogy egy férfi/fiú mást mondott, és másképpen cselekedett vagy élt? 

Ki érezte már azt, hogy valamit csak azért mond neki egy pasi, hogy jobb fényben tűnjön fel előtte?

Én bevallom nagyon sokszor. Nem csak, hogy ők maguk jobbnak akarnak látszani, de minket sokszor rosszabbnak titulálnak maguknál. A férfiak hajlamosak nem észrevenni, hogy egy-egy apró mondatukkal képesek teljesen megbántani egy nőt, vagy aláásni annak önbizalmát, ez a lista szóljon most nekik! 

Ezt a listát, tehát lehet komolyan is venni, meg nem is. 

Azt mondod, igazi férfi vagy, de közben kisfiúként viselkedsz.

Azt mondod önálló vagy, de otthon laksz, és a szüleid tartanak el.

Azt mondod, van benned felelősségérzet, de még a legkisebb ígéreteidet sem tartod be.

Azt mondod, tudsz magadról gondoskodni, de vagy rendelt kaján, vagy anyukád főztjén élsz.

Azt mondod, eltartod magad, de még nem laktál egyedül és nem éltél meg abból, amit keresel.

Azt mondod, szeretsz előre tervezni, de az utolsó pillanatban mondod le a találkozót.

Azt mondod, utálod, ha valaki késik, de te sosem vagy ott időben.

Azt mondod, hogy osszam be a pénzem, de neked nem kell számlát fizetni.

Azt mondod, hogy mindenből a legjobbat és a minőségit veszed meg, de egy kapcsolatba már nem teszel bele semmit.

Azt mondod, álmodozó vagyok, idealista, te pedig realista, de közben nincs benned empátia.

Azt mondod, segítesz, de a töredékét nyújtod annak, ami kellene, és közben határidőt szabsz, a kölcsön visszafizetésére.

Azt mondod, hogy egy nő és egy férfi nem egyenlő, de közben nem tudsz mit kezdeni a felmerülő ellentétekkel.

Azt mondod, szóljak, ha valamit nem tudok, de közben hülyének tartasz, és napokig halogatod a válaszod.

Azt mondod, viselkedjek nőként, de ha kiöltözök és kifestem, magam kurvának látsz.

Azt mondod, érdekellek, de a testemen kívül más nem kell, az érzelmi rész lepereg rólad, a szép szavakra amit mondtál sem emlékszel.

Azt mondod ennyi volt, felejtsük el, el, de ha seggfejnek nevezlek, engem titulálsz rossznak magad helyett.

Azt mondod legyek őszinte, de ha meg mondom, ami fáj, akkor hisztisnek nevezel.

Azt mondod, komolytalan a kapcsolatunk, de közben megkérsz szívességekre, és nem viszonozod, amit én kérek.

Azt mondod, nem érdekel a múlt, de az évekkel ezelőtti barátnődet siratod.

Azt mondod, hogy éljek a pillanatnak, de neked mindig a másnapon jár az eszed.

Azt mondod nem élek eléggé, de közben te a négy fal között ülsz.

Azt mondod, egyedül maradok, mert válogatok, de neked eszed ágában sincs velem kapcsolatot kezdeni.

Azt mondod, edzek, legyek vékony és sportos, de közben te két kört sem vagy hajlandó lefutni velem.

Azt mondod, örülj, hogy van munkád, ne válogass, de te a magas elvárásaidból nem adod alább.

Azt mondod, kedvelsz, de sosem jutok csak úgy eszedbe, nem írsz rám minden ok nélkül.

Azt mondod nekem, te független nő vagy, mindenki fizesse a sajátját, és közben gáláns úriembernek tartod magad.

Azt mondod félre az előítéletekkel, de nem tartasz magaddal egyenrangúnak.

Azt mondod, igazi volt, és nem kaland, de közben fogalmad sincs arról, hogy mi a szerelmi bánat.

Azt mondod, barátok vagyunk, de sosem szervezel csak úgy találkozót, nem hívsz fel.

Azt mondod, számíthatok rád, de nem érdekel, hogy a hétköznapokban mi van velem.

Azt mondod férfi vagy, de sosem bántál velem nőként.

Azt mondod őszinte voltál és korrekt, de a hazugságaidról listát írtam.