Mire vágyunk igazán? Mitől leszünk boldogok? A boldogság egyenlő a szerelemmel? Melyik kezdődik előbb? Tudunk igazán szeretni és hagyjuk is, hogy valaki igazán szeressen minket? Készen állunk rá, és ha megkapjuk, tudunk élni vele? Ha ott van valaki, akivel boldog lehetnél, mi dönti el, hogy adsz-e neki és magadnak egy esélyt?
Kérdések, melyekre olykor nem is kell válasz, hiszen van, hogy a szívünk már előbb dönt, mint mi, és akkor nincs helye a kételkedésnek, nem kell döntenünk, mert egyszerre biztos lesz a választás, eltűnnek a bizonytalanságok, és felszabadul a lelkünk.
Mindig a jelen a tökéletes idő, ha tudod, hogy ő az, akkor nincs szükség a magyarázatokra.
Hirtelen elfogytak a szavak, elmaradoztak körülöttem azok, akiket csak félig érdekeltem, de közben egyfajta csendes nyugodtság töltötte meg a lelkemet, és eltűnt belőlem a félelem, hogy nem akar majd igazán senki.
Egyszer csak ott volt ő, váratlanul jött, mint minden jó az életben. Nem vártam, nem kerestem, nem akartam én senkit sem, aki a szívemet töri össze, nem zárkóztam el a világ elől, de tudatosan kerültem a fiúkat, és talán az ismerkedés lehetőségeit is. Nyugodt voltam, nem akartam görcsösen a boldogságot, de mint mindenki, én is vágytam arra, hogy valakit őszintén érdekeljek.
Vajon fel lehet ismerni, ha megtalál? Ha bekopogtat az ajtón, te beengeded, adsz esélyt, ha azt érzed, hogy ő az, vagy megijedsz, hogy újból sérülni fogsz?
Nem hiszek a véletlenekben, a sorsunk a mi kezünkben van, de az, hogy kivel hozz össze az élet, az nem tőlünk függ, de hogy végül ki marad benne az életünkben, az már igenis rajtunk múlik.
A boldogsághoz, a szerelemhez, ahhoz, hogy valakit beengedjünk a személyes kis terünkbe, megosszuk vele életünk legfontosabb pillanatait, ahhoz igenis kell bátorság, főleg, ha már elszoktunk tőle. Te mersz elég bátor lenni?
Fontos, hogy ne ragaszkodj görcsösen emberekhez, engedd el azokat, akiknek nem vagy fontos, akik nem láttak meg, akik nem adnak annyit, mint amennyit te adsz. Hiszen csak így lesz lehetőséged arra, hogy találkozz valakivel, akivel minden természetes lesz, akivel hasonlítani fogtok annyira, hogy megérthessétek egymást, de különbözni fogtok épp annyira, hogy szerethessétek egymást. Működni fog a kémia, ott lesz az a kellemes izgatottság benned, minél többet és többet akarsz róla tudni, és végre szárnyak nélkül is repülni fogsz, és ami a legfontosabb, hogy mindketten ugyanazt akarjátok majd.
Ne érd be kevesebbel, hidd el, hogy valakinek úgy leszel tökéletes, ahogyan vagy.
És hirtelen ott volt ő, elárasztott az apró figyelmességeivel, édes izgatott várakozás töltött meg, újra van kit ölelni, és biztonságban érzem magam vele, felvettem a rózsaszín szemüveget, és le sem akarom venni. De hogy ez-e a szerelem, és a boldogság?
Nálam a kettő szorosan összefügg, hiszen, ha van valaki, akinek én fontos leszek, és ő fontos lesz nekem, akkor ez az érzés minden mást felülír, és hiába vannak gondok a hétköznapjaimban, vagy egy-egy rossz napom, de ha tudom, hogy valaki vár, akkor a boldogság egy stabil állapottá módosul bennem, és egyre csak lüktet és inspirál, és feltölt, ösztönöz, egyszerre ad szabadságot és végtelen lehetőségeket.
Merj élni, merj szeretni, járj nyitott szemmel, figyelj, és vedd észre, ha meglátott valaki, a boldogság olykor az ajtón, de van, hogy az ablakon kopogtat be, a lényeg, hogy mindig hagyd résnyire nyitva a szíved, és ha jön, ne szalaszd el! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: