Ősszel jöttél, akkor, mikor a változások jó irányt vesznek, te voltál nekem az újrakezdés szele. Korábban azt gondoltam, az én életemben csak nyáron történnek jó dolgok, de már több éve nem volt szép a nyár, beköszöntött a színekkel teli évszak és azon a szeptemberen, mikor megismertelek, máshogyan világítottak az este fényei. Furamód, előtte majdnem napra pontosan egy éve voltam boldog, és felelőtlen, úgyhogy óvatosan tekintettem az estére, és próbáltam nem álmokat szövögetni veled kapcsolatban. Nyugodt voltam, mert valami bölcs belső megérzés azt súgta, hogy jó leszel hozzám. Nem akartam sietni, jó volt csupán pillanatokra belefeledkezni a hosszú szempilla mögött rejlő zöldes barna szempárba.
Tudod mitől féltem? Attól, hogy csalódást okozok, hogy nem vagyok olyan jó, amilyennek hittél, hogy elkövettem hibákat, és ha nem is csinálnám vissza a múltam egyes részeit, de százszor átírnám azokat a pillanatokat, amikor dilemmáztam. Aztán megismertelek, és a kételyeket felváltotta, valami furcsa, bizsergető érzést, amit már azt gondoltam, hogy kiveszett belőlem, de aztán rájöttem, hogy mindig is bennem volt, csak épp akkor jött elő, amikor a megfelelő emberrel találkoztam. Veled.
Hirtelen könnyűnek tűnt megélni veled az életet, hiszen újra volt mi megtöltse a szívemet. A menekülés pedig nem maradt továbbá opció. A nehéz, félelmekkel teli döntéseimet átírta a sors, és segített ráébreszteni arra, hogy ha a szerelem bekopog az ablakomon, akkor ne gondolkodjak, hanem engedjem be, hiszen hány esélyünk lehet arra, hogy keresés nélkül megtaláljon minket a számunkra megfelelő ember?
Becsuktam a szemem, de ráébredtem, hogy amióta veled vagyok nincs szükség az álmodozásokra, hiszen, velem előtte még soha nem történt hasonló jó, sem de most ideje volt felébredni és elhinni végre, hogy itt vagy és nem mész sehova, nem engeded el a kezem, nem mondod, hogy változzak meg, hanem a tökéletlenségeimmel együtt is szeretsz.
Most már hozzá kéne szoknom, hogy nem vagyok egyedül, de tudod jól, hogy nekem a rendszeresség az nem megy, én azt élvezem, ha egyre nagyobb kaland az életem, de te vagy benne nekem a biztonság, a hazatérés a nyugodt, meghitt, pihe-puha ölelés, a valóra vált álmok a mese közepén.
