Az életben rengetegszer kerülünk olyan helyzetben, hogy döntenünk kell a saját sorsunk felől. Választások széles tárháza van előttünk, és csak rajtunk áll, hogy az életünket hogyan is alakítjuk. De és itt egy de, vannak olyan emberek, akik örökké a környezetüket, a körülményeiket, a családi hátterüket, a barátjukat, barátnőjüket, volt kapcsolataikat, jelenlegi vagy volt munkahelyüket okolják azért, ahol ők most tartanak. Én úgy gondolom, hogy persze számít, hogy honnan jöttünk, és hova tartunk, de itt inkább a hova tartunk, rész függ tőlünk, és a mi dolgunk az, feltéve persze, ha olyan életet szeretnénk élni, amire vágyunk, hogy tegyünk érte.
Egy ideig (nagyjából 18 éves korunkig, vagy amíg önszántunkból nem állunk a saját lábunkra) addig és csakis addig befolyásolhat minket az, ahonnan jöttünk. Igen ez egy kijózanító poszt, és tényleg arról szól, hogy a mi életünk, az csakis a mi életünk. Foghatjuk bármire, hogy miért és ki miatt tartunk ott, ahol tartunk, de ha mélyen magunkba nézünk, akkor tudni fogjuk a választ, hogy saját magunk a döntéseink, a hozzáállásunk, az amennyit belefektetünk a célunk elérésébe, igenis az határoz meg minket.
Olyan sokszor hallom, látom, hogy másoktól függővé tesszük magunkat és az életünket, és ez nem jó. Nem jó, ha magyarázkodnunk kell, hogy miért van ez-meg az az életünkben, miért nem tudunk a céljaink felé menni. És a kulcs az, hogy minden fejben dől el, mert ha én úgy állok hozzá magamhoz, hogy eldöntöm, hogy igenis sikerülni fog, az, amit elterveztem, úgy élem az életemet, ahogy tudom, és ahogy szeretném, és mindent megteszek azért, hogy boldog legyek, és azt csináljam, amit szeretek, akkor előbb utóbb úgyis lesz.
Azt kell megérteni, hogy nem sikerülhet minden egyszerre, nem indulhatok el, egyből a legeslegjobb úton, hiszen lehet, hogy közben akadályokba ütközöm, vagy zsákutcába tévedek, de ha már van bennem annyi kitartás, elszántság és motiváció, hogy eljussak oda, ahova szeretném, akkor nemcsak, hogy nem hagyhatom, hogy megakadályozzanak, vagy letérítsenek, de azt is meg kell értenem, hogy ha így is lesz, az is csak rajtam múlik.
Ha felnőtt vagy, és nem tetszik az, amit magad körül látsz, és ahova tartasz, vagy úgy érzed, egy helybe toporogsz, akkor csakis azt tudom ajánlani, hogy tervezz. Tervezz és valósíts meg, a „most”ban élj ne pedig a „majd”-ban, tudom, azt gondolod, ezek klisék, de azt kell megértenünk, hogy mondhat bárki bármit, az, ahogyan mi élünk, az, amivé válunk, az fog minket jellemezni. Takarózhatunk a sok „rosszal”, a csalódásainkkal, kudarcainkkal, félelmeinkkel, belemerülhetünk az állandó és örökös önsajnálatba, függhetünk a környezetünktől, mások hangulataitól, de a döntés, a választás, az út, a motiváció, a hozzáállás, a tenni akarás az csakis mind tőlünk függ, és ha ezt megértjük, akkor tudatosul bennük végre az, hogy mi, csakis a mi kezünkben van a saját boldogságunk.
