Elsodródva

Ősszel jöttél, akkor, mikor a változások jó irányt vesznek, te voltál nekem az újrakezdés szele. Korábban azt gondoltam, az én életemben csak nyáron történnek jó dolgok, de már több éve nem volt szép a nyár, beköszöntött a színekkel teli évszak és azon a szeptemberen, mikor megismertelek, máshogyan világítottak az este fényei. Furamód, előtte majdnem napra… Tovább »

Ősz volt, elmúlt a keserédes, magányos nyár, amiben a szellő sem fújdogált, ahol a nap is csak égette a lelket, és mégis hideg, remény nélküli szíveket hagyott maga után. Búcsúszavakat sem kaptam, hiszen már az nem divat, eltűnni viszont, ott hagyni ágon maradt emlékeket, padlón hagyott érzelmeket, fáradt megviselt lelkeket, játszva tenni meg lehet. Félretettem… Tovább »

A lelkem nyugodt, de a múltam és az emlékeim kuszák. Évek óta írok verseket, és most közeledik a kötetbemutató, kiadnak egy verses kötetet, amiben amatőr kortárs írók írtak, és nekem is szerepel benne öt versem. Ezek a versek, nem a boldogságról szólnak, és nem is a szerelemről. Egyszerűen csak az űrről és a fájdalomról, a… Tovább »

Miért viselkedünk ellentétesen, miért nem éljünk meg azt amit érzünk? Nem sírunk, ha valami fáj, nem adjuk ki magunkból a szomorúságot, ha csalódunk valakiben, csak halkan nyelünk egyet, nem öleljük meg elégszer a családunkat, a barátainkat, nem táncolunk önfeledten, és nem mosolygunk szívből ha boldogok vagyunk, és félünk szeretni, igazán szeretni valakit, mert ha kiadjuk… Tovább »

Tudod, hogy már nem fáj, de mégis ott van és emlékeztet arra, hogy megtörtént. Hogy veled történt meg. Mutatják a hegek, az apróbb horzsolások, a soha be nem gyógyuló sebek. Jól vagyok, mondogatom magamnak, talán többször, is mint kellene. A sérülések, melyeket mikor kaptam felszisszentem, vagy épp csak könnybe lábadt a szemem, de a testemen,… Tovább »

Van, hogy elmúlik minden. Eltűnnek a szavak, a fájó gondolatok, a bennünk lévő tüzek, és a féktelen lángok. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor, de azt érezzük, hogy megtörtént.Bennem sincs már várakozás, nincsenek remények, csak elrejtett talán igaz sem volt emlékek. Egyszerűen elmúlt a rezdülés. Már nem kínoz senkinek sem a hiánya, nem érzek késztetést eszeveszett… Tovább »

NE repíts a magasba, ha nem adsz szárnyakat, ha nem jössz értem többé, és hagysz egyedül zuhanni. Nem leszek többé megalkuvás, sem pótlék, sem vigasz. Nem leszek egy kísérlet, nem leszek egy eszköz, és nem leszek a bábod. Nem, mert én többet érek ennél. Ne csak a testem kelljen, a lelkemre is legyél kíváncsi. Tisztelj… Tovább »